Viták folynak az Alkotmánybíróság hatáskörének „alkotmányellenes” szűkítéséről és arról, hogy a készülő új alkotmány összeegyeztethető-e az alkotmányosság elveivel. Ennek kapcsán megfogalmazok egy kérdést, amelyről viszonylag kevés szó esik. Mondhatjuk-e, hogy az alkotmányjog legfontosabb elvei lényegében azonosak az egész világon, de legalábbis az európai kontinensen, így bármely alkotmánymódosítás vagy új alaptörvény megítélhető a közös elvek alapján?

Nem megalapozott az a vélekedés, hogy a társadalom közönyösen szemléli a kormánytöbbség jogállamellenes lépéseit.

A nyugdíjak államosítása rombolja a pénzügyi tudatosságot, és növeli a paternalizmus iránti igényt. A Kádár-kori gondoskodó államot idéző gazdaságpolitika megnehezíti, hogy az emberek hasznos eszköznek tekintsék a pénzügyeket.

A gróf személye indulatokat kavar: egyrészt a kommunistákkal lepaktáló országvesztő politikáról alkotott jobboldali mitológia megtestesüléseként, másrészt a magyar progresszió félbemaradt vállalkozásának jelképeként kelthet felfokozott érzelmeket.

A radikális pártok térnyerése európai jelenség. A háttérben részben generációs hatások és elismeréshiány áll. Vajon a demokratikus többség mindent megtesz-e az elismerésért, hogy megelőzze az erőszakot?

Az Európai Unió csak olyan államokat vesz fel tagjai közé, amelyek elismerik a nemzetközi emberi jogokat. Ám az Uniónak nincs saját emberi jogi ítélkező fóruma, sőt az uniós intézmények is lehetnek jogsértők.

Két fiú 2008 májusában előre kitervelt módon, brutális kegyetlenséggel követett el gyilkosságot. Azért ölték meg osztálytársukat, mert bosszantotta őket túlzott baráti ragaszkodása, tolakodó magatartása. A büntető ítélet a magyar bűnözés történetében eddig példa nélkül állónak nevezte ezt a bűncselekményt. A jogerős ítéletet követően az elhunyt fiú szülei kártérítési pert indítottak a fiuk halála miatt elszenvedett lelki sérüléseik és fizikai egészségük romlása miatt. A perben alperesként nem csupán az elkövetők szerepeltek, hanem szüleik is.