1996-ban berlini és budapesti joghallgatók közös szemináriumán vettem részt. Ekkor ismertem meg a magyar alkotmánybíráskodást, és ekkor hallottam először az aktivizmus kifejezést. Ez még a Sólyom-bíróság időszaka volt, amelyet olyan döntések fémjeleztek, mint a halálbüntetés eltörlése, a visszamenőleges hatályú joghátrányok megtiltása és a Bokros-csomag felülvizsgálata. A német diákok a szemináriumon nem igazán értették, mit értenek a magyar egyetemisták aktivizmus alatt, amivel kritizálták az Alkotmánybíróságot. Végül is nem az a bíróság dolga, hogy értelmezze az alkotmányt, és ha indokolt, védje meg a polgárok alapvető jogait a törvényhozással szemben?

Az egészségügy átalakítása még mindig heves érzelmeket vált ki. Az ellenzők most a bíróságokon próbálják meggátolni a reformot. Az alkotmány fejtetőre állítása nélkül azonban mindez hiábavalónak tűnik.

A parlamenti ellenzék demokratikus pártjai nem térhetnek vissza az alkotmányozáshoz. A jogállam híveinek nem az Orbán-alkotmány javítgatására, hanem az annak bukása utáni időszakra kell már most készülniük.

Legitim-e az 1989-es alkotmány? Legitim lesz-e a következő? Az alkotmányozás folyamatai azt jelzik, hogy most nem lehet a korábbinál jobb tartalmú és nagyobb társadalmi támogatottságú alkotmányt elfogadni.

Nyugat-Berlin egykor a szabadság szigete volt, amelyet a kommunista Németország vett körül. A mai Berlin arra törekszik, hogy ne egymástól elkülönülő etnikai szigetek sokaságából álljon.

Az ironikus közbeszéd hagyománya tovább él a hazai sajtóban. A filozófusok elleni hadjárat vitájának tanulsága, hogy a humoros perspektíva nem helyettesítheti a morális kritikát.