Az őszi lengyelországi választásokon a jobbközép kormánypárt győzelme várható. A politikai viszonyokat a sikeres gazdaságpolitika stabilizálta.

A nyilvánosságra került dokumentumok szétfeszítik a sajtó műfaji kereteit. Értelmezésük újszerű kihívásokat és lehetőségeket rejt magában. Szokatlan perspektívából láthatjuk önmagunkat.

Tíz évvel a szeptemberi terrortámadás után tanúi lehetünk, amint éppen íródik a történelem. A francia Le Monde igen színvonalas megemlékező melléklete az elmúlt tíz évet Bin Laden évtizedének nevezte. Helyénvaló-e ez a jellemzés?

A kormány gazdaságpolitikai lépései eldöntik, hogy a soron következő választásokon a jobboldal felléphet-e a magyar gazdaság rátermett irányítójának szerepében.

Még meg sem kezdődött igazából az egyesek szerint régóta halogatott vita alkotmányos gondolkodásunkról, máris úgy tűnik, valójában el se kellene indulnia. Nem vitára, győzelemre van szükség, halljuk mindenfelől. S hogy csak az a kérdés, melyik a helyes útja a megalkuvás nélkül elutasított alkotmány „korrekciójának”. A „legitim”, de valamelyest alkotmánysértő népszavazás? A „pragmatikus” megállapodás? A „technikai” koalíció? Netán minden pozíció újratárgyalása elölről? Akik győzni akarnak, csak az első adandó alkalomra várnak, hogy a rosszat jóra cseréljék. Ha harc, hadd legyen harc, ha nem 2014-ben, hát később. Minden, ami azután van – a béke.

Az egykulcsos adó nem vezetett rövid távon a növekedés „felpörgetéséhez”. Az adócsökkentés finanszírozásához hozott intézkedések költsége a hosszú távú növekedés visszaesése és a társadalmi feszültségek kiéleződése.