2015 nagy valószínűséggel döntő év lesz a világközösség az életében: sikert vagy kudarcot hozhat. Először is növekedésre és új munkahelyekre van szükség a prosperitás és a társadalmi kohézió megteremtése érdekében. Hat évvel a gazdasági válság kirobbanását követően a kilábalás gyenge és esetleges. 2014-re csak 3,3 százalékos, 2015-re pedig 3,8 százalékos globális növekedést prognosztizálnak. Néhány fontos gazdaság még mindig deflációval küzd. Több, mint kétszáz millió ember munkanélküli. Félő, hogy a világgazdaság megreked egy „újfajta középszerűségben”, amit hosszan elhúzódó lassú növekedés és gyenge munkahelyteremtés jellemez.
Megújult politikai lendületre van szükségünk ahhoz, hogy a stagnálástól megszabaduljunk. A legutóbbi G-20 csúcstalálkozó résztvevői által elfogadott intézkedések végrehajtása több, mint két százalékkal növelné a világ GDP-jét 2018-ra, ami olyan, mintha 2 milliárd dollárral emelkedne a globális jövedelem. Sőt, ha 2025-re a foglalkoztatásban megvalósul a nemek közötti különbségek nem túl ambiciózus, de mégis dicséretre méltó 25 százalékos csökkentése, akkor 100 millió nő juthat olyan munkához, amely korábban elképzelhetetlen volt számára. A világ vezetői arra kérték a Nemzetközi Valutaalapot, hogy kísérje figyelemmel ezeknek a növekedési céloknak a megvalósulását. Ezt meg is tesszük, országról országra, reformról reformra.
A strukturális reformok mellett minden eszközre szükség van a globális kereslet támogatásához. Az alkalmazkodó monetáris politika fenntartása továbbra is elengedhetetlen mindaddig, amíg a növekedés vérszegény, bár figyelnünk kell a lehetséges tovagyűrűző hatásra (spillover). A fiskális politikának – hitelességét középtávon is fenntartva – a növekedés támogatására és a munkahelyteremtésre kell koncentrálnia. Emellett a munkaerőpiaci törekvéseknek továbbra is fontos elemei kell hogy legyenek a tréningek, a megfizethető gyermekmegőrzők és általában a munkahelyi rugalmasság.
Amikor az általam felvetett második kérdést vizsgáljuk, hogy ti. a stabilitás javításán dolgozunk vagy megkockáztatjuk a törékenységet, tekintetbe kell vennünk, hogy az egyre növekvő mértékben összekapcsolódó világunknak biztonságosabb hellyé kell válnia. A pénzügyi integráció mértéke a második világháború óta a tízszeresére nőtt. A nemzetgazdaságok olymértékben függnek egymástól, hogy a piaci megítélések minden változása globális hatású. Ezért elkerülhetetlen, hogy a pénzügyi szektor tervezett reformját megvalósítsuk.
Természetesen már eddig is történt előrelépés az ügyben, különösen ami a bankokat és a nélkülözhetetlen, nagy pénzügyi intézményeket érintő szabályozást illeti. Most az egyes országoknak a reformok végrehajtásán és a pénzügyi felügyelet minőségének javításán kell dolgozniuk. A nem bank pénzügyi intézményekre vonatkozó jobb szabályozásra és az árnyékbankok szigorúbb kontrolljára is szükség van, nem is beszélve a származtatott (derivatív) ügyletek biztonságának és átláthatóságának növeléséről. Sürgősen lépéseket kell tenni a pénzügyi szektorra vonatkozó adathiány megszüntetése érdekében, hogy a szabalyozók kellőképpen fel tudják mérni a pénzügyi stabilitásra leselkedő kockázatokat.
Mindenekelőtt a pénzügyi szektor kultúrája kell hogy megváltozzon. A pénzügyszektor elsődleges célja, hogy szolgáltatást nyújtson a gazdaság többi részének, amit képtelen lesz kellőképpen ellátni, ha nem élvezi azok bizalmát, akiktől függ: tőlünk, mindannyiunktól. A bizalom helyreállítása ezért azzal kezdődhet, hogy minden erőnkkel és energiánkkal törekszünk arra, hogy a pénzügyi szektoron belül támogassuk és kikényszerítsük az etikus viselkedést.
A harmadik kérdés a legkritikusabb: vajon a világ országai kooperálnak-e vagy külön-külön utakon járnak majd. Egyetlen gazdaság sem működik elszigetelten, sőt a világpiac integráltabb, mint valaha. Gondoljunk bele: ötven évvel ezelőtt a feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok adták a világ GDP-jének 25 százalékát. Ma ők generálják a globális jövedelem felét, és ez az arány tovább növekszik.
Ehhez jön a tény, hogy ma már nem csak a szuverén államok a gazdaság szereplői. Új résztvevők jelentek meg: nem-kormányzati szervezetek, civil aktivisták, akiknek a jelenlétét sok esetben a közösségi média erősíti fel. Az új valóság új válaszokat igényel. Arra van szükségünk, hogy az együttműködés formáit megújítsuk, átformáljuk és elmélyítsük. Ez építhet a már meglévő és hatékonyan működő intézményes kooperációra. A világgazdaság dimanikus változásait követve az olyan szervezeteknek, mint a Valutaalap is több képviselőre van szüksége. Az új hálózatoknak helyet kell biztosítanunk a XXI. század globális kormányzatában. Ez az, amit „új multilateralizmusnak” hívok. Azt hiszem, ez az egyetlen helyes válasz, amely a globális közösséget ért kihívásokra adható.
2014 nehéz év volt. A kilábalás lassan haladt, veszélyes geopolitikai kockázatok sorával szembesültünk, és a világnak szembe kellett néznie a pusztító Ebola járvány kitörésével. Feltehetően 2015 sem lesz kevésbé nehéz, de jó év lehet, egy valóban multilaterális év.
Az új lendületet vett világkereskedelem ösztönözheti a befektetéseket, és én bizakodó vagyok a 2015-ben a Milleneumi Fejlesztési Célokat felváltó Fenntartható Fejlődési Célokat, valamint az évvégi, klímaváltozással kapcsolatos megegyezés kilátásait illetően.
Ha az Egyesült Államok Kongresszusa elfogadná a Valutaalap Kormányzótanácsa szavazati súlyozását érintő reformokat, az azt a régóta esedékes üzenetet küldhetné a feltörekvő gazdaságok számára, hogy a világ számít a véleményükre, az erőforrásaikra és globális megoldást keres a globális problémákra.
Tehát 2015 fontos multilaterális kezdeményezések éve lesz: növekedés, kereskedelem, fejlődés és klímaváltozás. Nem engedhetjük meg magunknak a kudarcot. Hozzuk meg a helyes döntéseket!
(A szerző a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója. A cikket a Project Syndicate engedélyével közöljük. Fordította Kovács Kriszta.)