A pártpolitika oktatás felett gyakorolt kontrollja minden korábbinál nagyobb, aminek következtében a demokratikus nevelés lehetőségei minden korábbinál jobban beszűkülnek.
Az ózdi közkutak elzárása nem gazdasági vagy jogi kérdés, hanem kegyetlenség, s mint ilyen, újabb mérföldkő napjaink szolidaritási válságában.
A héten napvilágot látott ellenzéki megállapodás fő kérdése: sikerül-e elmozdulni egy demokratikusabb politizálás és a reformok irányába, vagy marad a protestszavazatok maximalizálására tett kísérlet?
A gazdasági és politikai válság meghaladásának kulcsa a szolidaritási válság megoldása. Ez azonban nem várható el sem kizárólag a civil, sem kizárólag a politikai szférától.
A rezsicsökkentéssel messze nem gazdasági irracionalitása a legnagyobb probléma. Egy megtört társadalomnak engesztelésül odavetett koncként magát a méltóságot veszélyezteti.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a felsőoktatásnak nem sikerült a kormányzattal szemben megvédenie érdekeit. Kérdés: miért, és mi következik ebből?
A kormány egyre inkább igyekszik margóra szorítani civil ellenzékét, mondván, őket senki sem választotta. Kérdés: nem érti vagy nem ismeri el a demokrácia alapelveit?
A decemberi diáktüntetések nem csupán láthatóvá tették a felelőtlen kormányzást, egyúttal a demokráciára vonatkozó élmények forrásaként is szolgáltak. Kérdés: hogyan tovább?
A kormányzás a „demokratikus illúzió” semmibevételével új szakaszba lépett. A tét immár a hatalmi harcok szimbolikus terének felszámolása, vagyis a tényleges erőszak kockáztatása.
Az Együtt 2014 nagy igényekkel lépett a porondra. Kérdés: ezek miként valósíthatók meg?
A családon belüli erőszakkal kapcsolatos Btk.-módosítás körül fellángolt vitákat a Fidesz álláspontjától függetlenül folytatni kell. Csakis ettől várható tényleges előrelépés az ügyben.
A 20. század értelmezése és az ezen alapuló nemzeti identitás a Fidesz szavazóbázisának alapja. Felmutatható-e ezek ellenzéki alternatívája?
A miniszterelnök a demokrácia alternatívájának bevezetésére vonatkozó nyilatkozatával megemelte a tétet: a kérdés immáron az, hogy értjük-e, és ragaszkodunk-e a demokráciához.
A magyar háztartások európai átlagot alulmúló összeget tudnak nyaralásra fordítani. Kérdés: milyen tágabb társadalmi összefüggésekbe ágyazódik, ez az első látásra nem túl jelentős adat?
Napjaink csekély ellenzéki politikai mozgástere nem csupán hátrány, de lehetőség is, méghozzá az alapvető társadalmi igazságosságra vonatkozó kérdések – rendszerváltás óta elmaradt – megvitatására.
A Fidesz állóháborúja töretlenül folytatódik, s ez közvetlen negatív következményein túl pusztító hatással van a demokratikus állampolgári szocializációra is.
Az előttünk álló tüntetések egyszerre rejtik magukban a protestmozgalom bázisának kiszélesítését és az orbáni konszolidáció sikerét, ennek megfelelően tétjük nagyobb, mint első ránézésre gondolnánk.
A jelenleg is formálódó ellenzéki pártoknak az „összefogás” előtt identitásukat kell megtalálniuk, ami egyszerre rejt magában csapdákat és lehetőségeket.
A Fidesz–KDNP politikája 2012 januárjában összeomlani látszik, egy esetleges elhúzódó végjátékért mindannyian nagy árat fizetünk. Lehet, hogy előrehozott választás a megoldás?