Az új alkotmány a nemzet történelmi alkotmányát helyreállító alaptörvényként jeleníti meg önmagát. Bár e „történelmi alkotmány” az új berendezkedés egyik legfontosabb jogforrása, jelentéséről csak elvont módon szól a preambulum.

A preambulum megpróbálja a közös múlt egy részét végképp eltörölni. Történelmi víziója elveszi a magyaroktól a demokratikus részvétel és a társadalmi önrendelkezés, egyszóval a szabadság élményét.

A kommunista diktatúrák elszigetelésére törekvő kelet-európai emlékezetpolitika azt sugallja, hogy létezik örökkévaló nemzeti identitás, mely az igazi nemzeti történelem időszakaiban válik láthatóvá.

A magánvállalkozás, a piac és a verseny iránti ellenérzés, valamint a gazdaság állami alapokra helyezése nem újdonság a hazai gazdaságpolitikában. A kommunistákat magánkezdeményezés-ellenes szellemi környezet segítette.

A gróf személye indulatokat kavar: egyrészt a kommunistákkal lepaktáló országvesztő politikáról alkotott jobboldali mitológia megtestesüléseként, másrészt a magyar progresszió félbemaradt vállalkozásának jelképeként kelthet felfokozott érzelmeket.