A Globális Alap az AIDS, Tuberkulózis és Malária Ellen nevű szervezet igazgatótanácsának bejelentése szerint az intézmény 2014-ig felfüggeszti a HIV-megelőző és -kezelő programok finanszírozását, mert számos ország megtagadta a korábban megígért pénzösszegek befizetését. Ez a drámai döntés emberéletek millióit veszélyezteti a világon.
A globális HIV/AIDS járvány a XIV. századi bubópestisjárvány óta az egyik legnagyobb közegészségügyi kihívás, amivel a világnak szembe kell néznie. 1981-es kitörése óta 25 millió ember halálát követelte, a becslések szerint jelenleg több mint 30 millió ember él HIV vírussal. Bár a fertőzésre nincs végleges gyógymód, az úgynevezett antiretrovirális gyógyszerek segítségével a betegség kialakulása megelőzhető, a fertőzött személy akár évtizedekig is tünetmentesen élhet. Ez a gyógykezelés azonban rendkívül drága. És itt kezdődik az igazi probléma az AIDS-cel: a vírussal élő emberek mintegy 70 százaléka a Szubszaharai Afrikában él, és az alacsony szociális státuszú, kirekesztett és stigmatizált csoportok világszerte aránytalanul nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A szegény országokban a HIV-fertőzöttek gyógykezelését nagyobbrészt a Globális Alap pénzéből biztosítják.
A világ tehetősebb országai ugyanis a század elejére felismerték, hogy a globális járványokat nem lehet határok közé szorítani, azok csak úgy állíthatók meg, ha központilag erőforrásokat csoportosítanak át a szegényebb országok számára a kezelés és megelőzés finanszírozására. Ennek érdekében hozták létre 2002-ben a Globális Alapot a HIV, a tuberkulózis és a malária megelőzésére – amely számára elsősorban a fejlett országok adományoznak pénzt, hogy azt központilag elosszák a fejlődő és átmeneti országokban működő programok között. A Globális Alap azóta 160 millió szúnyoghálót osztott ki, 7,7 millió ember tbc-kezelését és 3 millió ember AIDS-kezelését finanszírozta – így 6,5 millió emberi életet mentett meg.
A Globális Alap nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a HIV-járvány terjedését sikerült lelassítani, bár erőfeszítéseit jelentősen hátráltatták azok az államok, amelyek ideológiai alapon elutasítják a tudományos bizonyítékokon alapuló HIV-megelőzési módszereket. Így például Kelet-Közép-Európában és Közép-Ázsiában még mindig elsősorban az intravénás drogfogyasztáshoz használt eszközök megosztása az új fertőzések fő oka. Míg a fertőzéseknek ezt a módját Nyugat-Európában már sikeresen megállították az úgynevezett ártalomcsökkentő programok (például tűcsere, gyógyszeres helyettesítő kezelés) segítségével, addig például Oroszország még mindig határozottan elutasítja az ilyen programokat. Pedig lakosságának több mint másfél százaléka HIV vírussal él, az új fertőzések többsége még mindig a drogfogyasztáshoz köthető.
2005-ben a G8 találkozón a fejlett országok képviselői ünnepélyes ígéretet tettek arra, hogy 2010-ig 50 milliárd dollárral járulnak hozzá az alap működéséhez, és ennek az összegnek a felét Afrikában fogják elkölteni. Aztán jött a gazdasági válság, és a 2010-es G8 találkozón kiderült, hogy 10-15 milliárd dollár hiányzik a célhoz. A legnagyobb donor, az Egyesült Államok elnöke választási kampányában jelentős ígéreteket tett – de ezeket elnökként nem teljesítette. Jelenleg a kongresszusban republikánus képviselők a HIV-ellenes nemzetközi támogatások megfúrásán dolgoznak. A fejlett országok nemcsak a gazdasági válságra, hanem korrupciós botrányokra is hivatkoznak, amikor felfüggesztik az alapnak szóló támogatásaikat. A Globális Alap sajtóközleményében rámutatott arra, hogy egyes adományozott szervezetek valóban nem tudtak elszámolni a nekik juttatott pénzekkel – azonban a 13 milliárd dolláros költségvetésnek pusztán egy kis részéről, 34 millió dollárról van szó. Az alap mindent megtett az elsikkasztott pénzösszeg visszaszerzésére, s ezek az ügyek komoly és azonnali jogi retorziót vontak maguk után. A segélyekkel való visszaélés valóban komoly probléma minden területen – ez azonban pusztán arra indok, hogy a segélyszervezetektől nagyobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot követeljünk meg, de nem ok a támogatások teljes leállítására.
Csak 2009-ben 1,8 millió ember halt meg az AIDS betegség következményeként, köztük 260 ezer gyermek. A Globális Alap támogatásainak elapadásával félő, hogy ez a szám 2012-ben jóval magasabb lesz – még akkor is, ha egy vésztartalék továbbra is elérhető marad, hogy az életmentő kezeléseket tovább folytassák. Lehet, hogy a megmaradó pénz tűzoltásra jó lesz, de nem elég ahhoz, hogy a járvány terjedését visszaszorítsák. Vajon az új fertőzések és emberek tömegeinek egyébként megelőzhető lassú kínhalála is leírható veszteség lesz csupán a pénzügyi válság egyenlegében?