Sértett jogok

| 2012. június 19.

Öt év után másodfokú ítélethez közeledik a Zsanett-ügy. Kiderül, a sértettet is megilleti-e a tisztességes eljáráshoz való jog.

Mint ismert, egy fiatal nő 2007 májusában azzal fordult a rendőrséghez, majd az ügyészséghez, hogy hajnalban a Múzeum körúton egy közúti ellenőrzés során az őt igazoltató rendőrök átültették a rendőrautóba, majd elvitték egy sötét utcába, ahol ketten megerőszakolták, majd hazakísérték és még elkértek tőle húszezer forintot.

A nagy vihart kavart ügyben az ügyészség megszüntette a nyomozást a rendőrök ellen, azaz a vádhatóság nem látta indokoltnak, hogy az eljárás a bíróságon folytatódjon. A Társaság a Szabadságjogokért kezdeményezésére ekkor jött létre egy független szakértői bizottság, amely azt állapította meg, hogy az eljárás egésze ugyan nem volt törvénysértő, de az egyes eljárási cselemények alapján megkérdőjelezhető az eljárás tisztességes volta, és súlyos kételyek merültek fel azt illetően, "hogy a hatóságok valóban pártatlanul, a szakmai szabályok maradéktalan betartásával jártak-e el az ügyben". Példaként felhozták, hogy a feljelentést követően a fontos nyomozati cselekményekre jelentős késéssel került sor (a térfigyelő kamerák lefoglalása a feljelentés után több héttel, az érintett rendőrök beazonosítása tíz nappal, ruházatuk lefoglalása két héttel történt meg), a kirendelt szakértői bizonyítás elfogult volt, az ügyészségtől vagy a szakértőktők származó egyes iratok hamarabb jutottak el a nyilvánossághoz, mint a sértetthez, a szolgálati hely elhagyása miatt külön folytatott eljárásban a rendőrök olyan iratokhoz jutottak, amiket az erőszakos közösülés ügyében még nem ismerhettek volna meg. Ezekre a felvetésekre mondta azt az egyik rendőr ügyvédje, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog csakis a bíróság előtt érvényesül, a nyomozás során nem, ráadásul az kizárólag a vádlottakat illeti meg és nem a sértetteket.

A bírósági eljárásnak többek között erre is választ kellett adnia. Az elsőfokú bírósági eljárás nem orvosolta a nyomozás hibáit (persze volt, amit már nem is lehetett), sőt még rá is tett néhány lapáttal. Figyelmen kívül maradt például, hogy a kirendelt szakértő a rendőrök ártatlanságának legfőbb bizonyítékáról, a kamerafelvételről a bíróság előtt kijelentette, hogy azt manipulálták. A három pszichológus szakértő közül annak az egynek a véleményét fogadták el, akiben a tárgyaláson tett nyilatkozata szerint fel sem merült, hogy a sértett igazat mond. A bíróság olyan DNS-szakértőt rendelt ki, aki akkor még csak általános orvosszakértő volt, pedig voltak a szakértői névjegyzékben olyanok is, akik adhattak volna DNS-szakértői véleményt. Az egymással ellentétes orvosszakértői vélemények közül is természetesen a vádlottaknak kedvezőt fogadták el, értékelhető magyarázat nélkül. A sor persze még tovább folytatható. Az elsőfokú ítélet a rendőröket úgy mentette fel, mintha kétséget kizáróan megállapítható lenne, hogy meg sem történhetett az erőszakos közösülés, megnyitva ezzel az utat ahhoz, hogy a sértett ellen hamis vád miatt büntetőeljárás induljon.

A Fővárosi Ítélőtáblának most el kell döntenie, hogy a rendőrök követtek-e el bűncselekményt, vagy ha ez kétséget kizáróan nem bizonyítható, akkor azt, hogy megállapítható-e teljes bizonyossággal, hogy nem történt semmi. De ha nem történt semmi, miért nem tartották be a tisztességes és pártatlan eljárás követelményét? Harmadik lehetőség, hogy a rendőröket felmentik, de csak azért, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg kétséget kizáróan a bűncselekmény elkövetése. Végül az is lehet, hogy az eljárási szabálytalanságok miatt az ítélőtábla visszadobja az ügyet az elsőfokú bíróságra és újra kell kezdeni az ügyet. Nyilvánvaló, hogy az ügyészségi nyomozás hiányosságai nem könnyítik meg a bíróság helyzetét, de az is biztos, hogy kevesebb terhelő bizonyítékkal is ülnek elítéltek a börtönökben. Igaz, nem rendőrök.

A sértetti jogok ugyanis úgy látszik, akkor szorulnak háttérbe, ha az a hivatalos szerveknek is érdeke. A közelmúltban napvilágra került rendőrségi vesztegetési botrány is olyan ügyekre irányította a figyelmet, amelyekben súlyos bűncselekmények miatt folyó nyomozásokat szüntettek meg, előnybe helyezve a rendőrségi érdekeket a sértetti jogokkal szemben.

Ahogy a vádlottak jogainak figyelmen kívül hagyása az elítélésüket hitelteleníti, úgy a sértettel szembeni tisztességtelen eljárás a vádlottak felmentését teszi igazolhatatlanná. Főleg úgy, hogy a büntetőeljárási törvény betartása mellett is lehetne igazságos ítéletet hozni. 

Tóth Balázs Gergely Joghézag blogja
15 hozzászólás  |  Nyomtatás  |  Cikk küldése  |  

Mik voltak a fals információk, amiket írtam? Mik a tények, amik szemben állnak az én hitemmel? És mik voltak a tárgyi tévedések?

Az mit számít, hogy az eljárás megindulása után 1 nappal, 1 hónappal, 1 évvel vagy akár 5 évvel mondja a sértett? Kijelentett valamit, ami a bizonyítás szempontjából lényeges körülmény, és ennyi. Meg a lány ügyvédje folyamatosan azt hangoztatta a médiában, hogy az ügyfele végig következetes volt. De én is kihangsúlyozom még egyszer, nem azt mondtam, hogy objektív bizonyítékként kellett volna elfogadnia a bíróságnak. Hiszen hány olyan ügy van, mikor csak tanúk vallomásai alapján ítél el valakit a bíróság.

Akkor az elsőfokú bíróság mire alapozta a bcs. hiányában történő felmentést?

„A sértett vallomásából csak az kerülhet bele a bíróság által megállapított tényállásba, amiről más bizonyíték is van.”

Ezeket te komolyan is gondolod? Ha ez így lenne, akkor a Damu Roland nem ülne ma börtönben.

A Kálvin tér természetesen a Múzeum körút környékén van, de a lány nem azt mondta, hogy a közelben voltak, hanem 10-15 perces útról beszélt. De nem is a Kálvin térre volt feljelentkezve a rendőr mobilja, hanem a Köztelek utcai átjátszóra.
De felteszem sokadszorra a kérdést. Szerinted melyik utca felel meg a lány elmondásának, és mikor (tól-ig) történhetett volna meg? Ne tereljél légy szíves az ítélettel, a saját véleményedre vagyok kíváncsi.

„A sértett soha nem mondta, hogy az Astoria felé indultak és ott jobbra fordultak.”
Már hogyne mondta volna. Az ügyészség és a bíróság előtt is ezt mondta. Hiszen a bizonyítási kísérlet is azért volt azon az útvonalon.

„Azt nem tudom, hogy a rendőrök a vallomásaik megtételekor milyen bizonyítékkal szembesültek.”
Ezzel mit akarsz mondani? Gondolod, hogy vetítést tartottak nekik??

„A sértett a rendőrségen is és az ügyészségen is részletes vallomást tett. Egyedül a pénz átadását tárta fel.”
Ez egyszerűen nem igaz! A pénzről hetedikén beszélt először, és részletes vallomást is csak akkor tett. Május 4.-én, amikor a részletekről akarták kérdezni, akkor sírás közepette közölte, hogy erről nem tud beszélni. De nem hiszem, hogy te ezt nem tudod.

„Az ügyészségen feljelentést tett, majd amikor azt mondták neki, gondolja át még egyszer, hogy tesz-e magánindítványt, ebbe ő belement.”
Persze 3(!) nappal később.

„Mint utólag kiderült, az ügyészségnek haladéktalanul el kellett volna kezdenie nyomozni, hiszen az aznapi feljelentés (amiről papír is van) tartalmaz olyan cselekményt is, amihez nem kell magánindítvány (személyi szabadság megsértése).”

Akkor az igazoltatás során, mindig megsértik a rendőrök a személyi szabadságunkat?
De mennyivel lennénk előrébb, ha elkezdik aznap a nyomozást?

Az előzetes elrendelését hagyjuk, mert tudjuk nagyon jól, hogy csak a közvélemény nyomására rakták őket be. De akkor ezt a kérdésemet is felteszem megint. A felsoroltak közül, melyik volt az ami ellentmondott a rendőrök vallomásának?

„A kamerafelvételekkel nem az a baj, hogy két kamera más más irányba nézett, hanem az, hogy ha mozgásérzékelő kamerák voltak, akkor miért tűnnek el róluk mozgásban lévő autók, gyalogosok anélkül, hogy a képből kimennének.”
De a lényeges részek megvannak. Az érkezés, az üldözés, a megfordult autós és a visszaérkezés. De erre sem válaszoltál. A megállítás a felvétel szerint nem úgy történt, ahogy a lány mondta, hanem úgy, ahogy a rendőrök. Ott nem ugrik a felvétel! Magyarázat?

„A kamerák nem a valós időt mutatták, ez tény. Még az ügyészség szerint is. Nem egyezik ugyanis a híváslisták szerinti idővel...”
Már megint a vicc kategória. Neked minden órád ugyanazt az időd mutatja, ami a lakásodban (pld. mikró, sütő, falióra, tv stb.)? Ugye előfordul, hogy 1-2 perc eltérés van közöttük? De ha van mondjuk 3 perc eltérés 8 órakor két eszköz között, akkor 9 órakor is annyi lesz.

„A kamerafelvételekről úgy fogalmazott a szakértő, ahogy írtam: amikor arról tájékoztatták a kihallgatásakor, hogy a kamera nem mozgó, akkor azt mondta: "Jó, akkor ez a lehetőség nincs. A másik lehetőség az a manipulálás".”
Ezt a lány ügyvédjétől vagy a szakérzőtől idézted?

És végül egy kérdés, amire napok óta nem akarsz válaszolni. Mik azok, amik az erőszak megtörténtére utalnak? (Nem a bíróság véleményére vagyok kíváncsi, hanem a tiedre, az ügy ismeretének tudatában.)

Megint megpróbálom kijavítani a téves értesüléseket. Nehéz dolog, mert mindig ugyanoda jutunk vissza, és inkább hiszel a különböző helyeken megjelent fals információknak, mint a bírósági eljárás iratainak. Nem akarlak meggyőzni, mert a hitet gyakran nem zavarják a tények, és azt is megértem, ha nem hiszed el, hogy ezek a tények. Viszont szerettem volna a tárgyi tévedéseket kiküszöbölni és a jogerős bírósági ítélet megközelítését megismertetni (már amennyire írásba foglalás nélkül, csak a szóbeli indokolás alapján lehetséges). 

Tehát még egyszer. A sértett bíróság előtt tett vallomásait (amik több, mint egy évvel az eljárás megindulása után voltak) még az elsőfokú bíróság sem vette figyelembe objektív bizonyítékként, az elsőfokú ítélet nem arra alapította a bcs. hiányában történő felmentést. Addig az a bíróság is eljutott, hogy olyat nem lehet csinálni, hogy a sértett vallomásából kivállogatják azokat a részeket, amik nem terhelőek a vádlottakra és azokat elfogadják, a többit meg nem. A sértett vallomásából csak az kerülhet bele a bíróság által megállapított tényállásba, amiről más bizonyíték is van.   

A Kálvin tér szerintem a Múzeum körút környéke.

A sértett soha nem mondta, hogy az Astoria felé indultak és ott jobbra fordultak.

Azt nem tudom, hogy a rendőrök a vallomásaik megtételekor milyen bizonyítékkal szembesültek.

A sértett a rendőrségen is és az ügyészségen is részletes vallomást tett. Egyedül a pénz átadását tárta fel. Egyszerűen nem igaz, hogy a részleteknél inkább elsírta magát. Az ügyészségen feljelentést tett, majd amikor azt mondták neki, gondolja át még egyszer, hogy tesz-e magánindítványt, ebbe ő belement. Mint utólag kiderült, az ügyészségnek haladéktalanul el kellett volna kezdenie nyomozni, hiszen az aznapi feljelentés (amiről papír is van) tartalmaz olyan cselekményt is, amihez nem kell magánindítvány (személyi szabadság megsértése).

Az előzetes letartozás idejére a sértettet már többször kihallgatták, megtörtént a felismerésre bemutatás, beszereztek kamera felvételeket, híváslistákat, a gyanúsítottakat többször kihallgatták és rendőri jelentések is rendelkezésre álltak. Ezek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alapos gyanú fennáll. Különben el sem rendelhette volna az előzetest. Ezt a Fővárosi Bíróság is helyben hagyta.

A kamerafelvételekkel nem az a baj, hogy két kamera más más irányba nézett, hanem az, hogy ha mozgásérzékelő kamerák voltak, akkor miért tűnnek el róluk mozgásban lévő autók, gyalogosok anélkül, hogy a képből kimennének. A kamerák nem a valós időt mutatták, ez tény. Még az ügyészség szerint is. Nem egyezik ugyanis a híváslisták szerinti idővel... A kamerafelvételekről úgy fogalmazott a szakértő, ahogy írtam: amikor arról tájékoztatták a kihallgatásakor, hogy a kamera nem mozgó, akkor azt mondta: "Jó, akkor ez a lehetőség nincs. A másik lehetőség az a manipulálás".

 

  

  

Miben volt tisztességesebb? Mert nem vette figyelembe a sértett bíróság előtt tett azon kijelentését (és ezen a mai napig nem változtatott, ha jól tudom), hogy az 5 óra 21 perckor küldött sms-e az erőszak előtt volt?
Ha ez így volt, akkor most a rendőrök mondhatnák, hogy tisztességtelen volt az eljárás.

A lány fentebb említett vallomása talán nem szerepelt az eljárás anyagában? Mi olyan bizonyíték merült fel a másodfokon, ami nem került 5 év alatt nyilvánosságra? És mik voltak azok, „az ügyhöz nem tarozó részletek”, amik az ügyészség vagy az elsőfokú bíróság döntését befolyásolták?

Mi az, hogy nem fogadta el? Hát persze, hogy kb. 25 percig voltak a Múzeum körút környékén, hiszen 4 óra 56 perctől 5 óra 21 percig tartott ott az igazoltatás a rendőrök szerint. De akkor ez az indoklás is a rendőrök verzióját támasztja alá, mert ők végig ezt állították. De mi az, hogy mindannyian? Hiszen a három rendőr elment közben a Kálvin tér felé egy autós után. Pont ezt akarta meglovagolni a lány ügyvédje, mikor megjelent a cellainformációjukkal kapcsolatos hír a médiában, csak akkor még nem ismerte a rendőrök vallomását. És közben meg a másik két rendőrt látta a teherautós a Múzeum előtt igazoltatni. Meg ugye a lány azt mondta, hogy 10-15 percig tartott az út az erőszak helyszínéig, ráadásul az Astoria felé mentek, és ott fordultak jobbra. Szóval hová lehet beilleszteni a történetet? Szerinted mikor történhetett, ha megtörtént?
Ha nem azok a rendőrök mentek volna az autós után, akkor honnan tudhattak volna arról, mikor a vallomásaik megtételekor még senki nem láthatta a kamerafelvételeket? És miért egyezik meg az egyik rendőr cellainformációja, az üldözés időpontjával.

Akkor sem tehet olyat, hogy a sértetti vallomás legjelentősebb (a bizonyítás szempontjából) részét figyelmen kívül hagyja. Akkor más részét a vallomásának mi alapján fogadja el?

Így hogy is lehetett volna olyan bizonyíték, ami kétséget kizáróan megcáfolta, ha semmibe veszi azokat a részeket, amik fontos elemei a bizonyításnak?

„A sértett 1-1,5 órával a hazatérése után már a rendőrségen volt (elvileg ennyi ideje lett volna kitalálni az egész történetet??).”
Aznap csak az erőszakról beszélt, de amikor a részletekről kellett volna beszélnie, inkább elsírta magát. Utána hétvégén már volt ideje gondolkodni. Ezért sem merte pénteken megtenni a feljelentését, hanem gondolkodási időt kért. De ezt is biztos jobban tudod, mint én.

„Voltak rendőr tanúk, akik elmondták, milyen állapotban volt ott és mit mondott.”
És az mit bizonyít, hogy zaklatott állapotban volt, és sírt? Az igazoltató rendőrök is azt mondták, hogy akkor is sírt, mikor ők megállították.

„Elmentek a Múzeum körútra, megmutatta a rendőröknek az igazoltatás helyszínét.”
Most viccelsz??  Ez mit bizonyít? Azt a rendőrök is megmutatták volna.

„Ezt követően még reggel elment az ügyészségre feljelentést tenni.”
És megtette a feljelentését?

„ Onnan elment a nőgyógyászhoz látleletet vetetni, aki ujjnyomatokat észlelt.”
Miért nem rögzítette a doki fényképezővel? Tényleg, mi arra a bizonyíték, hogy voltak rajta sérülések?

„Voltak tanúk, akik szerint az ujjnyomatok előző nap nem voltak rajta.”
Milyen elfogulatlan tanú látta előző nap a combját?

„ Van kirendelt orvosszakértő, aki szerint megtörténhetett az erőszak,…”
Ez melyik doki volt? Ha nem lehet teljes nevet, akkor monogram is elég.

„…van pszichológus szakértő, aki szerint a sértett nem hazudik.”
Csak nem a Bagdy?

„Lehet azt mondani, hogy ezek a bizonyítékok nem támasztják alá kétséget kizáróan az erőszakot, lehet vitatni a bizonyítékok erejét, de azt nem lehet állítani, hogy semmilyen terhelő bizonyíték nincs.”
Ezekből melyik a terhelő?

„Az erőszakos közösülések rendszerint nem nappal nagy nyilvánosság előtt vagy kamerák előtt történnek, hanem tipikusan nehezen látható helyen vagy otthon.”
De ez a lány elmondása szerint, nem az a szitu volt. Belvárosban, májusban 5 óra után (már világos van). Hááát….

„Nem szabad elfelejteni továbbá, hogy a bíróság az előzetes letartóztatást is bizonyítékok alapján (feljelentés, híváslista, fényképek, felismerésre bemutatás, rendőri jelentések) alapján rendelte el, amit a Fővárosi Bíróság is megalapozottnak talált.”
Ezekből melyik az, ami bizonyítja a rendőrök bűnösségét, vagy ami ellentétes a vallomásaikkal?

„A látlelet felvételének vannak formai követelményei, amit az orvos nem tartott be (talán nem is ismert).”
Ha ismerte, ha nem, akármit mondhatott volna, ha az időbe nem fért bele az erőszak.

Azzal mi a baj, hogy két kamera más-más irányban vette a közterületet? Jó hogy nem ugyanazt veszik. Folyamatosan látszódnia kellene az utcai történéseknek, ha nem mozgásérzékelős kameráról beszélnénk.

„…de azok ugrálnak, fontos időszakokban, relatíve hosszú idők maradnak ki.”
Már nem azért a 20 fillérért, de a lány melyik vallomásrészletének kellene látszódnia a felvételeken, mikor állítása szerint egyszer haladt el azok alatt a kamerák alatt, és az viszont végig látszódik a felvételen? Ugyanis azt mondta, hogy az Astoria felé indultak el vele. És arra még mindig nem válaszoltál, hogy hol van a felvételről az a villogó rendőrautó, ami a lány autóját megállította? Mert ez a rész is a rendőrök verzióját erősíti.

„Ráadásul a felvételeken szereplő óra nem a valós időpontot mutatta.”
Ezt ki mondta? Honnan tudja, hogy mi volt a valós idő? De akkor sem az a lényeg, hogy hány óra hány percet mutat, hanem az időpontok között eltelt idő számít.

„Az óráról a kirendelt szakértő nem zárta ki, hogy azt utólag tették a felvételre. „
De nem is jelentette ki, hogy utólag tették rá.

„A szakértő a bíróságon azt mondta, hogy két oka lehet a felvétel ugrálásának. Az egyik, hogy mozgó kamera volt (nem az volt), a másik, hogy manipulálták.”
Így mondta szó szerint, vagy csak te is így akarod befolyásolni a közvéleményt ezzel, mint a lány ügyvédje?

A másodfokú bíróság tisztességesen közelített az ügyhöz. Az érdekelte őket, ami az eljárás anyagában szerepel. Az meg a bizonyítékokat tekintve jóval több, az ügyhöz nem tarozó részletek vonatkozásában meg jóval kevesebb, mint ami a nyilvánosságra kikerült.

A 6 percről már írtam. Azt az ítélőtábla nem fogadta el. Azt mondták, hogy objektív bizonyítékokkal (cellainformációk) az támasztható alá, hogy kb 25 percig voltak mindannyian a Múzeum körút környékén. 

Valamit elfogadni és támpontnak tekinteni nem ugyanaz. A feljelentést, a pótmagánvádat (de ugyanúgy egy közvádat vagy akár egy keresetlevelet) támpontnak lehet tekinteni, elfogadni vagy elvetni az eljárás végén lehet különböző indokokkal.

Nem volt olyan bizonyíték, ami kétséget kizáróan megcáfolta volna a pótmagánvádat.

A sértett 1-1,5 órával a hazatérése után már a rendőrségen volt (elvileg ennyi ideje lett volna kitalálni az egész történetet??). Voltak rendőr tanúk, akik elmondták, milyen állapotban volt ott és mit mondott. Elmentek a Múzeum körútra, megmutatta a rendőröknek az igazoltatás helyszínét. Ezt követően még reggel elment az ügyészségre feljelentést tenni. Onnan elment a nőgyógyászhoz látleletet vetetni, aki ujjnyomatokat észlelt. Voltak tanúk, akik szerint az ujjnyomatok előző nap nem voltak rajta. Van kirendelt orvosszakértő, aki szerint megtörténhetett az erőszak, van pszichológus szakértő, aki szerint a sértett nem hazudik. Lehet azt mondani, hogy ezek a bizonyítékok nem támasztják alá kétséget kizáróan az erőszakot, lehet vitatni a bizonyítékok erejét, de azt nem lehet állítani, hogy semmilyen terhelő bizonyíték nincs. Az erőszakos közösülések rendszerint nem nappal nagy nyilvánosság előtt vagy kamerák előtt történnek, hanem tipikusan nehezen látható helyen vagy otthon.

Nem szabad elfelejteni továbbá, hogy a bíróság az előzetes letartóztatást is bizonyítékok alapján (feljelentés, híváslista, fényképek, felismerésre bemutatás, rendőri jelentések) alapján rendelte el, amit a Fővárosi Bíróság is megalapozottnak talált.  

A látlelet felvételének vannak formai követelményei, amit az orvos nem tartott be (talán nem is ismert).

A kamerafelvételnél nem lehet elválasztani a meglévő és a meg nem lévő felvételeket, hiszen két felvételről beszélünk. Két kamera, más-más irányban vette a közterületet. Ezeken a kamerafelvételeken folyamatosan látszódnia kellene az utcai történéseknek, de azok ugrálnak, fontos időszakokban, relatíve hosszú idők maradnak ki. Ráadásul a felvételeken szereplő óra nem a valós időpontot mutatta. Az óráról a kirendelt szakértő nem zárta ki, hogy azt utólag tették a felvételre. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a felvételeken látszó történéseket aggálymentesen figyelembe vesszük, a nem látszókról meg nem veszünk tudomást, hiszen az egész felvétel aggályos. A szakértő a bíróságon azt mondta, hogy két oka lehet a felvétel ugrálásának. Az egyik, hogy mozgó kamera volt (nem az volt), a másik, hogy manipulálták.           

Akkor a másodfokú bíróság eljárása nem nevezhető egyoldalúnak és tisztességtelenek a lány szempontjából? Véleményed szerint, elégedettek az ítélettel?
Ha nem vett fel bizonyítást, és abból dolgozott, amiből az elsőfokú bíróság, akkor hogyan értékelhetik ennyire eltérően? Ráadásul az ügyészek is azokból a bizonyítékokból (sőt kevesebből) jutottak ugyanarra a megállapításra, mint az elsőfokú bíróság. Ha belegondolsz, az ügyészeknek mi érdeke lett volna bűncselekmény hiányában megszűntetni az ügyet, ha egy kis esélye lett volna annak, hogy elkövették. Vádat emeltek volna, és rábízták volna bíróságra a döntést.
Miért, csak objektív bizonyítékok alapján lehet valamiről kétséget kizáróan bizonyítani, hogy megtörtént, avagy nem? Ha a maradék idő kizárja azt, hogy x idő alatt megtörténhessen valami, akkor milyen bizonyíték kell még neki? Kb. ugyanolyan fizikai képtelenség 6 (de még 15) perc alatt elkövetni azt, amit a lány állít, mintha azt mondanánk, hogy 30 perc alatt át lehet úszni a Balatont.

„Abban azt hiszem megállapodhatunk, hogy valóban a sértett vallomását kell az eljárás alapjának tekinteni, de attól még azt elfogadni vagy objektív bizonyítéknak tekinteni nem lehet.”
Na, ne szórakozzál már. :) Mi az, hogy a sértett vallomását nem lehet elfogadni?? Akkor azt se fogadják el, amikor azt mondja, hogy elvitték és megerőszakolták? Ugye ezt csak viccnek szántad?

„Ha a sértett igazmondási kötelezettsége objektív bizonyítékká tenné a vallomását, akkor le sem kellene folytatni az eljárást.”
Senki nem mondta, hogy objektív bizonyítékként kell értékelni, viszont támpontnak venni, mondhatni kötelező. Ha elfogadjuk, hogy a többi dologban igazat mondott, akkor azt a kijelentését sem lehet félresöpörni, ami alapján kizárható a bűncselekmény elkövetése.

Persze, hogy a vádirat nem tartalmazta, hogy pontosan melyik utcában, pontosan hánykor történt az erőszak, de a lány elmondását az eseményről nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ha azt mondta volna, hogy az igazoltatás elején átsétált egy gyros-ért, és utána történt az erőszak, akkor azt nem hagyhatják figyelmen kívül, mert mondjuk az igazoltatás többi részéről lenne felvétel, és akkor csak abban az időszakban történhetett volna meg az erőszak, mikor evett. Ilyenkor az van, hogy utána nem történhetett meg, mert felvétel van róla, amiről meg nincs, akkor meg elmondása szerint evett. És mondjuk, nem lenne meg a számla a gyros-ról, viszont a büfés emlékezne rá, hogy vásárolt ott akkor. A büfés vallomása se lenne objektív bizonyíték, de alátámasztaná, amit a lány mondott. Tehát ilyenkor van az, hogy nem követhették el a vádban szereplő módon és időpontban.

„A legtöbb bűncselekménynél nem lehet megállapítani, hogy pontosan mikor történt, csak egy tól-ig időtartamot. „
Az rendben van, de ezt a cselekményt, amit a lány állít, tól-ig szerinted mikor követhették volna el?

De mik azok a bizonyítékok, amik az erőszak megtörténtére utalnak?
Könyörgöm, napok óta kérem, hogy egy párat említsél már meg, ha annyi van belőlük, de még egyet sem sikerült leírnod. Mi az akadálya? Te sem tudod, hogy mire gondolt a bíró, amikor ezt mondta? Nem hiszem, mert szinte mindent tudsz az ügyről.

Volt olyan, aki két rendőrautót látott? Ezt eddig nem hallottam. Tök jó, hogy 5 év elteltével is lehet még ilyen infóhoz jutni. És az ki volt, mármint buszsofőr vagy gyalogos?

„…és volt olyan is, aki abban az időpontban sem a rendőrautót, sem a sértett autóját nem látta…”
Ilyen 5 óra 21 után lehetett is.

„…és volt olyan, aki csak a sértett autóját látta.”
Ilyenre se emlékszem. Volt ilyen is? Csak a sértett autóját egyedül a teherautós látta, nem? Viszont ő két rendőrrel együtt.

„Nem mindenki ugyanazt mondta az ügyészségen, mint a bíróságon. Az ügyészség és az elsőfokú bíróság azt fogadta el, ami a rendőrök verzióját támasztotta alá.”
Pld. a doki. :) De mintha ezt a lány ügyvédje úgy értékelte volna a beszédében, hogy visszavonta az ügyészségen tett vallomását, és mondott mást a bíróságon. Pedig aláírta az ügyészségen tett vallomását is gondolom. Na, szóval, mivel ez a lányra nézve kedvező volt, így ez nem volt probléma a lány ügyvédjének. Nem érdekes?

A titoktartást hagyjuk, mert az nem befolyásolta volna semmilyen irányba a doki vallomását.

„Az orvosszakértők abban az egyben értettek egyet, hogy a nőgyógyász által leírtak és elmondottak szakszerűtlenek. „

De mi volt szakszerűtlen, az az egy szín?

„Az a szakértő, aki a nyomozás során azt valószínűsítette, hogy hárman ültek az autóban, a bíróság előtt azt mondta, hogy a kamerafelvételek manipuláltak lehettek.”

Lehettek, vagy azok voltak, mint ahogy a lány ügyvédje szokott nyilatkozni róla?
De ha jól emlékszem nem a meglévő felvételek miatt mondta a manipuláció lehetőségét, hanem a hiányzó részek miatt. Tehát, háromnál többen nem voltak a rendőrautóban.

„Tehát még egyszer: a jogerős ítéletet el kell fogadni.”

Lehet kérni felülvizsgálatot is, nem? Tényleg, ha te lennél a lány ügyvédjének a helyében, akkor nem próbálnád meg? Mert az az ügyvéd annyira elszánt volt végig az ügy során, hogy azok után, ahogy a bizonyítékokról beszélt, én nem nyugodnék bele a helyében, vagy legalábbis nem csinálnék úgy, mintha győztem volna.

Egy jogerős ítéletet kritizálni lehet, de eltekinteni attól nem lehet. Olyannyira, hogy aki a sértettel kapcsolatban hamis vádról vagy a vádlottakkal kapcsolatban nemi erőszakról beszél, az rágalmaz. 

A blogbejegyzés megírására azért került sor, mert ismerve az eljárás anyagát, kitűnt belőle, hogy az eljárás egyoldalú és tisztességtelen volt a pótmagánvádló kárára. Ezt valamelyest orvosolta a másodfokú bíróság. Az, hogy mi jelent meg a médiában, egy külön bejegyzés témája lehetne. A másodfokú bíróság nem vett fel bizonyítást, abból dolgozott, amiből az elsőfokú.

Az említett bizonyítékok megítélését megpróbálom újra leírni, hátha érthetőbb lesz. Ahhoz, hogy akár a bűncselekmény elkövetését, akár azt, hogy nem történhetett bűncslekmény kétséget kizáróan meg lehessen állapítani, a bíróság objektív bizonyítékokat keresett. Ilyet nem talált.

Abban azt hiszem megállapodhatunk, hogy valóban a sértett vallomását kell az eljárás alapjának tekinteni, de attól még azt elfogadni vagy objektív bizonyítéknak tekinteni nem lehet. Ugyanez a helyzet a vádlottak vallomásával. Ha a sértett igazmondási kötelezettsége objektív bizonyítékká tenné a vallomását, akkor le sem kellene folytatni az eljárást. A vádirat nem tartalmazta, hogy pontosan melyik utcában, pontosan hánykor történt az erőszak, nem kell, hogy tartalmazza. A legtöbb bűncselekménynél nem lehet megállapítani, hogy pontosan mikor történt, csak egy tól-ig időtartamot. 

Szerintem nem félreérthető, hogy ha valamit furcsának tart a bíróság, az nem jelenti azt, hogy "következtetett az erőszakra". Az ítélőtábla nem következetett az erőszakra, csak azt mondta, hogy vannak olyan bizonyítékok, amik arra utalnak, de azt teljes bizonyossággal megállapítani nem lehet. És  azt sem, hogy nem történhetett meg. 

A bizonyítékok értékelése a kommentekben azonos alapvetésből indulnak, mint az ügyészség és az elsőfokú bíróság alapvetése. Ezt jól példázza a tanúvallomások értékelése. Valóban volt, aki látott két igazoltató rendőrt, amikor a rendőrautó nem volt ott, de volt olyan tanú is, aki két randőrautót látott, és volt olyan is, aki abban az időpontban sem a rendőrautót, sem a sértett autóját nem látta és volt olyan, aki csak a sértett autóját látta. Nem mindenki ugyanazt mondta az ügyészségen, mint a bíróságon. Az ügyészség és az elsőfokú bíróság azt fogadta el, ami a rendőrök verzióját támasztotta alá.

Az orvos tanúkénti meghallgatásánál a kihallgató ügyésznek kell jeleznie, hogy a tanúvallomását megtagadhatja, illetőleg, hogy  vallomástételre csak akkor köteles, ha a sértett felmenti őt a titoktartási kötelezettség alól. Az orvosszakértők abban az egyben értettek egyet, hogy a nőgyógyász által leírtak és elmondottak szakszerűtlenek. 

Az a szakértő, aki a nyomozás során azt valószínűsítette, hogy hárman ültek az autóban, a bíróság előtt azt mondta, hogy a kamerafelvételek manipuláltak lehettek.

Tehát még egyszer: a jogerős ítéletet el kell fogadni. Ha lesz olyan bizonyíték, mint a móri ügyben, akkor ettől el lehet tekinteni. A Zsanett-ügy befejezését követő esetleges eljárásokról külön bejegyzést írok.   

Mivel ez egy blog, biztos volt oka annak, hogy ezt megírtad. Ráadásul lehet hozzászólni is, amiben mindenki leírhatja a véleményét. Ezért remélem nincs szükséged ahhoz az írásos ítéletre, hogy válaszolni tudjál a kérdéseimre. Hiszen tudjuk, hogy az legalább még 1-2 hónap, mire elkészül.
Mert szerintem egy jogerős ítélet után is el lehet tekinteni attól, hogy az ítélőtábla milyen álláspontot képviselt. Elég, ha csak a móri ügyben hozott életfogytiglanos ítéletet említem, a fejleményekkel mindenki tisztában van, akit foglalkoztatnak a jogi dolgok.
Mert az eddigi válaszaidból kiderült számomra, hogy nagyon jól informált vagy, tehát biztos rendelkezel az eddig keletkezett anyagokkal is. És pontosan ezért érdekelne, hogyha számos adat utal arra a bíró szerint, hogy megerőszakolták a lányt, akkor te biztosan tudsz egy párat említeni azok közül. Mert eddig az ügy kirobbanása óta nem jelent meg ilyen hír, vagy információ a médiában, de még a hatóságok előtt sem lehetett ismert, az I. fokú bírói döntés ismeretében.

„Érthető módon a sértett és a vádlottak vallomását nem tekintette objektív bizonyítékoknak (így teljesen mindegy, mit mondott a sértett a telefonhívásokról),…”
Amikor ezt a mondatodat olvastam, nem akartam hinni a szememnek. Ezt a bíró mondta vagy a te véleményed? Mi az, hogy nem fogadta el a lány vallomását?? A sértettnek (tanúnak) igazmondási kötelezettsége van. Hiszen az ő vallomásán alapszik a vád (ráadásul pótmagánvád). A bírónak azt kell eldöntenie, hogy a vádban szereplő időpontban, módon és helyszínen (ugye ezt nem sikerült megtalálni) elkövethették-e azok, akiket vádolt a lány. Nem feltételeznie kell, hogy más időpontban máshol, mert ennyi erővel azt is feltételezhetné, hogy mások voltak, mivel a lány nem tudta megmondani, hogy ki erőszakolta meg. Már hogy lenne mindegy, hogy mit mond a telefonhívásokról, sms-ekről. Akkor más vallomásrészletére is lehetne azt mondani. De akkor mi lenne a váddal, mi alapján fogalmazta volna meg az ügyvédje?
A pszichológusok véleményét én soha nem tartottam objektívnek, mivel az egyik így a másik úgy értékeli ugyanazt a dolgot. Azért valljuk be őszintén, hogy a negatív eredményt hozó DNS vizsgálat, a rendőrök felé billenti a mérleg nyelvét. A tanúk vallomásai, hogy nem látott senki a buszmegállóban hagyott autót, miközben a teherautó sofőrje lát két rendőrt igazoltatni egy kisautóst, amikor a rendőrautó nem volt ott. És az ugráló felvételek ellenére, ami megvan a felvételből, az is a rendőrök vallomását erősíti. Nem volt villogóval érkező rendőrautó a lány autójának a megállításakor, és nem voltak háromnál többen a rendőrautóban a szakértői vélemény szerint. Mert ugye a lány azt mondta, hogy hatan ültek a rendőrautóban.

„A bíró szerint ha csak a cellainformációkat vesszük figyelembe, akkor akár meg is történhetett az erőszak.”
Na, ettől a mondattól is leesett az álam. Mi az, hogy ha csak a cellainformációkat vesszük figyelembe?? A tanúk vallomásaival mi van? Miért hallgatnak meg tanúkat, ha utána semmibe veszik a vallomásaikat? Feltehetném fordítva is a kérdést, pld. ha megtörtént volna az erőszak, és lett volna szemtanúja az esetnek, akkor azt te vagy a nagy jogvédő szervezetek, milyen szemmel nézték volna, ha annak a tanúnak a vallomását venné semmibe a bíró?

„A másodfokon eljáró tanács volt az első ebben az eljárásban, amely kifejezetten furcsának (így fogalmazott a bíró) találta, hogy egy kb. 25 perces igazoltatás után 5 rendőr egy másik kerületbe hazakísér egy állampolgárt sajnálatból, ráadásul úgy, hogy egyikük átül az autójába, miközben állítólag nincsnek is nála a vezetéshez szükséges iratok.”
Teszem fel a kérdést, és akkor mi van? Azért mert furcsának találja a szitut, az mit bizonyít? Hogyan következtet ebből egy erőszakra? Max. a vesztegetésre következtethetne, de azt a vádpontot meg dobta.

„Ő egyébként a bíróságon nem változtatta meg a vallomását, hanem - minden külső befolyástól mentesen - azt mondta, hogy egy szóval sem említett az ügyészségen sárga vagy sárgás színt...”
Ez nem változtatás? Pont az ügy szempontjából a leglényegesebb színre mondja azt, hogy ő nem mondta. Pedig biztos ott volt az ő jegyzőkönyvének is a végén, hogy „az általam elmondottak a valóságnak megfelelnek, melyet elolvasás után aláírok.”.

„A sértett a tanúvallomásokat csak a nyomozás befejeztével ismerte meg, nem is tudta, mit mondott az orvos az ügyészségen.”
Most viccelsz? Azt akarod mondani, hogy a saját nőgyógyászával nem találkozott a nyomozás végéig? :)

„A tolmács kérdés lehet vitatható, de tény, hogy senkiben fel sem merült, miközben többször is kihallgatták és nem volt szakszerű, amiket mondott.”
Gondolom, hogy a lány sem tolmáccsal járt a rendelésére. De szerintem azért nem merült fel a tolmács kérése, mert mindenki megértette, amit mondott. Ha még a lány ügyvédjében sem merült fel, mikor a bíróságon meghallgatták, akkor kiben kellett volna felmerülnie? Pedig biztosan volt egy pár kérdése hozzá. Mitől nem volt szakszerű? Attól az egy színtől?

„Megjegyzem, a nyomozás során az sem merült fel, hogy orvosi titoktartásra köteles...”
Azt a dokinak kellett volna jeleznie. És ha jelezte volna, akkor megkérdezték volna a lányt, hogy hozzájárul-e, és biztosan hozzájárult volna, ahogy a bíróság előtt is hozzájárult, meg ugye a saját érdeke lett volna, hiszen a saját tanúja volt a doki. De mitől nem volt szakszerű? Attól az egy színtől?

„Szintén fontos lehetett volna, ha a környéken nem lett volna olyan utca (sötét, szűk), amit a pótmagánvádló leírt. Nem a konkrét utcát keresték (ahhoz nem volt elég infó), hanem azt, hogy egyáltalán van-e olyan utca, amilyenről a sértett beszámolt. Az ügyészség és az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy ilyen utca nincs. Erre mondta a másodfokú bíróság, hogy vannak ilyen jellegű utcák a Múzeum körút környékén. Ezzel nehéz vitatkozni.”
Az én emlékezetem szerint azért több információt mondott az utcáról, ami valami olyasmi volt, hogy sötét, szűk (annyira, hogy csak egy autó fér el egymás mellett), nem parkolt benne egy autó sem és bérházak vannak benne. Azért ez eléggé leszűkíti a kört, és ha volna ilyen, akkor biztosan megtalálták volna. Te ismered azokat az utcákat? Szerinted melyik utcára illik rá a lány leírása?
Viszont a lány valami 10-15 perces útról beszélt, az meg nem ott a közelben kell, hogy legyen.
Ráadásul, hol van sötét májusban 5 óra után Budapesten?

„Fontos, és erre is kitért az ítélőtábla, hogy a bizonyítékok beszerzése alapjában nem a sértett feladata.”
Honnan szerzett volna bizonyítékot arról, ami nem történt meg? De a lány ügyvédje sokszor nyilatkozta, hogy vannak bizonyítékaik. Hol vannak azok? Mondjuk, ha pótmagánvádló, akkor ő képviseli a vádat, és ahogy más esetben az ügyész dolga, úgy most az ő dolguk is lett volna szerintem. Vagy talán a rendőrök dolga lett volna?

Jogerős ítélet után nem lehet eltekintetni attól, hogy az ítélőtábla milyen álláspontot képviselt. A szóbeli indokolás szerint nem voltak olyan objektív bizonyítékok, amelyek alapján meg lehetett volna állapítani, akár azt, hogy a vádlottak elkövették az erőszakot, akár azt, hogy nem történhetett meg az erőszak.

Érthető módon a sértett és a vádlottak vallomását nem tekintette objektív bizonyítékoknak (így teljesen mindegy, mit mondott a sértett a telefonhívásokról), de nem azok a pszichológus szakértői vélemények, az eredménytelen DNS-szakértői vélemények, a tanúk (akik közvetlen információval nem rendelkeztek) vallomásai és az ugráló kamerafelvételek sem.

A bíró szerint ha csak a cellainformációkat vesszük figyelembe, akkor akár meg is történhetett az erőszak. A másodfokon eljáró tanács volt az első ebben az eljárásban, amely kifejezetten furcsának (így fogalmazott a bíró) találta, hogy egy kb. 25 perces igazoltatás után 5 rendőr egy másik kerületbe hazakísér egy állampolgárt sajnálatból, ráadásul úgy, hogy egyikük átül az autójába, miközben állítólag nincsnek is nála a vezetéshez szükséges iratok.

Fontos bizonyíték lett volna a látlelet, ami eredetileg nem is tartalmazta a sérülések színét, az az orvos ügyészségi vallomásában szerepel. Ő egyébként a bíróságon nem változtatta meg a vallomását, hanem - minden külső befolyástól mentesen - azt mondta, hogy egy szóval sem említett az ügyészségen sárga vagy sárgás színt... A sértett a tanúvallomásokat csak a nyomozás befejeztével ismerte meg, nem is tudta, mit mondott az orvos az ügyészségen. A tolmács kérdés lehet vitatható, de tény, hogy senkiben fel sem merült, miközben többször is kihallgatták és nem volt szakszerű, amiket mondott. Megjegyzem, a nyomozás során az sem merült fel, hogy orvosi titoktartásra köteles...

Szintén fontos lehetett volna, ha a környéken nem lett volna olyan utca (sötét, szűk), amit a pótmagánvádló leírt. Nem a konkrét utcát keresték (ahhoz nem volt elég infó), hanem azt, hogy egyáltalán van-e olyan utca, amilyenről a sértett beszámolt. Az ügyészség és az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy ilyen utca nincs. Erre mondta a másodfokú bíróság, hogy vannak ilyen jellegű utcák a Múzeum körút környékén. Ezzel nehéz vitatkozni.

Fontos, és erre is kitért az ítélőtábla, hogy a bizonyítékok beszerzése alapjában nem a sértett feladata.  

Az ügyre a jogerős ítélet írásba foglalása után még visszatérek. 

Pont az lenne a lényege a bennem felmerült kérdéseknek, hogy válaszoljál rá, és ezzel együtt cáfoljad is. Örültem, hogy végre van olyan, aki több információval rendelkezik, mint a netezők többsége, válaszol is korrekten a kérdéseimre, majd egy ilyen mondattal ("Tételes cáfolat és válaszok helyett nézzük, mit mondott tegnap az ítélőtábla:") félresöpri a kérdéseimet. Kicsit csalódott lettem, mert amiket most írtál, annak nagy részét a hírekben is lehetett hallani. Azért, ha tudsz (és miért ne tudnál), akkor válaszold már meg légy szíves az előző hozzászólásom kérdéseit is. Előre is köszönöm, mert engem ez az ügy nagyon érdekel. Ez tényleg egy oktatóanyag is lehetne, akár a rendőrségen, vagy az ügyészségen, vagy akár még a bírók és az ügyvédek számára is.

Viszont ezzel az ítélőtáblás válaszoddal kapcsolatban is lenne egy-két kérdésem, ha nem gond.

"...tévedett, amikor bizonyítottnak látta, hogy ezt a vádlottak nem követték el. Hiszen számos adat éppen az ellenkezőjére utal."

Ez számomra érthetetlen vagy inkább felfoghatatlan azok után, hogy kétszer mentették fel a rendőröket bűncselekmény(!) hiányában(!!!). Eddig nemhogy a vádat nem sikerült bebizonyítani, de azt is bizonyítottnak látták, hogy nem követhették el a rendőrök az erőszakot. Most meg ugyanazon bizonyítékok alapján, amik eddig is a rendelkezésére álltak a hatóságoknak (Mert ha jól tudom, akkor nem hallgattak meg más tanúkat, nem szereztek be újabb bizonyítékokat.), azt mondták, hogy több jel is arra utal, hogy megtörtént. Ez hogy lehet?

"A vádlottaknak szerencséjük volt például akkor, amikor a pótmagánvádló olyan nőgyógyászhoz ment, aki nem magyar anyanyelvű és nem írta le jogászok számára is egyértelműen a sérülések színét."

Ha jól tudom, nem csak leírta (mármint a látleletben), hanem ki is hallgatták az ügyészségen, és ott is elmondta a színeket. De ha annyira rossz volt, amit a doki mondott, akkor a lány ügyvédje által felkért szakértő miért nem azt mondta, hogy nem jók a színek, és miért mondta azt, hogy friss sérülések voltak?
De amúgy nem értem, hogy mi bajuk volt azzal, hogy nem magyar anyanyelvű, ha a lány is évek óta hozzájárt a rendeléseire, nem kért tolmácsot se az ügyészségen, se a bíróságon, és a hatóságok részéről sem kért senki neki, mert gondolom simán megértették egymást.

"A kamerafelvételek nem a cselekmény megtörténtét mutatják, így a bűnösség megállapítását nem befolyásolják, de mivel kétség kívül nem adnak folyamatos képet, nem tudni, mi történik akkor, amikor a felvétel ugrik, azok objektív bizonyítékul nem szolgálhatnak arra, hogy a pótmagánvádló által elmondottak nem történhettek meg."

Eddig sem ez alapján mentették fel őket bűncselekmény hiányában, hanem mert a meglévő felvételek, és a közte fennmaradó időpontok, kiegészülve a cellainformációkkal, nem hagytak elég időt, hogy el lehessen követni a lány által elmondottakat.
Az igaz, hogy összekeverte az időpontokat a bíró a mostani indoklásában, és az 5 óra 21 helyett 5 óra 12 percet mondott? És ezért mondta, hogy 15 perc alatt el lehet követni? Pedig, mint tudjuk csak 6 percük volt erre, mert ugye a lány mondta bíróságon, hogy az 5 óra 21 perckor küldött sms-e még az erőszak előtt volt. Mert ha ez így hangzott el a bíró szájából, akkor az elég érdekes.

"Aki a budapesti ELTE-n végezte a jogi egyetemet, annak tudnia kell, hogy a Múzeum körút környékén vannak olyan utcák, amilyenről a pótmagánvádló beszámolt."
Ha ez ilyen egyszerű, akkor 5 év alatt, hogy-hogy nem sikerült megtalálni senkinek? Még a lány ügyvédjének sem, vagy ő nem az ELTE-re járt?
Viszont a lány valami 10-15 perces útról beszélt, az meg nem ott a közelben kell, hogy legyen.

Na egyelőre ennyi, kíváncsian várom a válaszaidat, és remélem még tudjuk folytatni a levelezést.

Tételes cáfolat és válaszok helyett nézzük, mit mondott tegnap az ítélőtábla:

Az elsőfokú bíróság a nemi bűncselekmény vonatkozásában tévedett, amikor bizonyítottnak látta, hogy ezt a vádlottak nem követték el. Hiszen számos adat éppen az ellenkezőjére utal. Csak abban nem tévedett az elsőfokú bíróság, hogy csak valószínűséggel lehet ebben a kérdésben állást foglalni, mivel - részben szerencsés, részben szerencsétlen (a vádlottakra nézve szerencsé, a pótmagánvádló szemszögéből nézve szerencsétlen) körülmények miatt - nem sikerült olyan objektív bizonyítékokat beszerezni az eljárás során, amelyek kétséget kizáróan alátámasztották volna a vádlottak bűnösségét. A vádlottaknak szerencséjük volt például akkor, amikor a pótmagánvádló olyan nőgyógyászhoz ment, aki nem magyar anyanyelvű és nem írta le jogászok számára is egyértelműen a sérülések színét. A pótmagánvádló által elmondott tényállás megtörténhetett, de egyik oldalról szerencsés, másik oldalról szerencsétlen okoknál fogva az objektív bizonyítékokkal nem volt alátámasztható. Nem volt objektív bizonyíték arra, hogy amely a pótmagánvádló által elmondottakat támaszotta alá, de olyan sem, amely a vádlottakét. A kamerafelvételek nem a cselekmény megtörténtét mutatják, így a bűnösség megállapítását nem befolyásolják, de mivel kétség kívül nem adnak folyamatos képet, nem tudni, mi történik akkor, amikor a felvétel ugrik, azok objektív bizonyítékul nem szolgálhatnak arra, hogy a pótmagánvádló által elmondottak nem történhettek meg. Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási kísérlet a környező utcák bejárásáról szintén nem támasztja alá, hogy a cselekmény nem történhetett meg. Aki a budapesti ELTE-n végezte a jogi egyetemet, annak tudnia kell, hogy a Múzeum körút környékén vannak olyan utcák, amilyenről a pótmagánvádló beszámolt. Összességében elmondható, hogy ha egy bíróságnak a bizonyítékok alapján 80-90 %-ban meggyőződése, hogy a vádlottak bűnösek, akkor sem ítélheti el őket, mert kétséget kizáróan meg kell győződni arról, hogy ők a cselekményt elkövették. A felmentés oka tehát nem az, hogy a cselekmény nem bűncselekmény, hanem az, hogy a bizonyítottság hiányában nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése.    

Tehát, nem tévesen vonta le azt a következtetést az elsőfokú bíróság, hogy régebbiek a sérülések, ha említett az orvos sárgás színt. Viszont a kékes szín sem friss sérülésre utal. Az is minimum 1-2 napos sérülés, nem? Neked kékült már be 6-7 óra elteltével a sérülés körüli bőr?

Mi értelme lett volna hetekkel később megvizsgálniuk? Hiszen akkor már biztos nem látszódott volna semmi a sérülésekből. De tényleg, miért nem fotózta le a saját lábát a lány vagy az ügyvédje, ha tudták, hogy az orvosa ezt elmulasztotta és jelentősége lehet a későbbiek folyamán?
És azt kizárták, hogy máshogy is keletkezhettek a sérülések, vagy csak azt mondták, hogy akár így is keletkezhettek? De nem válaszoltál arra, hogy az egy életszerű dolog, hogy valakit hátulról erőszakolnak és a combját fogdossák közbe a térde fölött? Nem a derekán vagy a csípőjén kellett volna a sérüléseknek lennie?

Nem kell ahhoz találkozni vagy beszélni, lehet üzenni is neki valakivel (mondjuk a lánnyal vagy az anyukájával, hiszen ő is ismerte.

Őszintén, mennyit érnek az ilyen pszichológiai tesztek? Ha akarja, akkor ezt, ha akarja, akkor azt magyaráz bele a szakértő. De ha figyelembe is vesszük, akkor ha a tesztek alapján nem hajlamos arra, hogy kitaláljon történeteket, akkor most nem találhatta ki, vagy fordítva, ha hajlamos ilyen kitalációkra, akkor a mostanit is kitalálta?

Akkor, hogy lehet az, hogy mások mintáit megtalálták a lány ruháin (5 vagy 6 ember), és a saját nyomaikat is megtalálták a ruháikon, mind a lány, mind a rendőrök esetében? (Itt valami erős csúsztatást érzek a részedről.)

Mit mondtak a rendőrtanúk, amik a rendőrök bűnösségére volt bizonyíték? Saját kollégáik ellen beszéltek?

Az aki a cselekmény elkövetése előtt találkozott a lánnyal, az milyen vallomással tud szolgálni, ami a rendőrök bűnösségét támasztaná alá?? És kik voltak azok a tanúk, akik közvetlenül utána találkoztak vele? Csak nem az édesanyjára gondolsz, meg a gitárosra? Ők szerinted pártatlanul tettek vallomást?

Az lehet, hogy az autók elhelyezkedését illetően nem egybehangzóan nyilatkoztak, de olyanra egyik sem emlékezett, hogy a buszmegállóban lett volna egy magára hagyott autó, mint ahogy azt a lány állította.
Viszont annak a teherautónak a sofőrje is határozottan kijelentette, hogy amikor elment a rendőrautó a helyszínről, akkor maradt ott két rendőr, akik intézkedtek egy autóssal, és erre azért emlékezett határozottan, mert szabálytalanul akart befordulni, és ezért meg kellett kerülnie a tömböt.
De ha szerinted is alig emlékeztek valamire, akkor milyen terhelőt mondtak a rendőrökre?

A 6 perc nem a kamerafelvételektől függ, mivel a lány azt mondta a bíróságon, hogy az az sms, amit 5 óra 21-kor írt, az még az általa előadott erőszak előtt volt, 5 óra 27 perckor meg már hazaértek vele. Tehát az a 6 perc az fix. Erre mi a magyarázat?

Lehet, hogy azt nem mondta, hogy kidobta, de azt igen, hogy szétvágta. És amikor leadta, akkor egyben volt. Ezzel mi lehetett a célja?

A sérülések keletkezési idejét lehet vitatni, mert az első vizsgálatot végző orvos nem szakszerűen írta le a sérülések színét. Két színt is megjelölt (sárgás kékes), ami közül az egyik régi, a másik friss sérülésre utal. Az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy mivel a sérülés sárga volt, az csak korábbi lehetett.

Az orvosszakértők közül az egyik azt mondta, hogy keletkethettek a sérülések a sértett által elmondottak szerint, a másik azt, hogy nem (mindkettő kirendelt szakértő és egyikük sem vizsgálta meg a sértettet). Az elsőfokú bíróság azt fogadta el, hogy nem. A sértetti jogi képviselő nem ismerte a lány orvosát, nem beszélt vagy találkozott vele a bírósági tárgyalás előtt.

A pszichológus szakértők azon vitatkoztak, hogy a lány a tesztek alapján hajlamos-e arra, hogy kitaláljon történeteket. A nyomozás során kirendelt pszichológusnak szakértőnek nem voltak meg a tesztek, a sértett által felkért szakértő és a bírósági eljárás során kirendelt szakértő csatolta a teszteket is. Az elsőfokú bíróság a nyomozás során kirendelt szakértő véleményét fogadta el.

A kirendelt DNS-szakértő nem talált nyomot, egy másik szakértő szerint azzal a módszerrel, amivel a kirendelt szakértő dolgozott, nem is kellett volna nyomot találnia, másfajta vizsgálatot pedig a kirendelt szakértő nem volt hajlandó elvégezni. Az elsőfokú bíróság a kirendelt szakértő véleményét fogadta el.

A terhelő tanúk nem szemtanúk voltak, hanem egyrészt rendőrök, másrészt azok, akik a cselekmény előtt vagy közvetlenül utána találkoztak a sértettel. Egyébként a buszsofőrők és más, körúti tanúk gyakorlatilag alig emlékeztek valamire, egymásnak néha ellentmondó vallomásokat tettek arról, hogy melyik autó mikor hol állt.

A 6 perc csak akkor igaz, ha a kamerafelvételek hitelesek (ld. bejegyzés). Önmagában a telefonok cellainformációi nem cáfolják a sértett állítását.

A sértett nem adott le olyan ruhaneműt, amiről korábban azt állította, hogy kidobta.  

Köszönöm a válaszodat, viszont én nagyjából figyelemmel kísértem a történéseket, de ha jól tudom, akkor csak a lány által felbérelt szakértő szerint voltak frissnek mondhatóak a sérülések, a többi szakértő és az ETT szerint pedig 1-2 hetes sérülések voltak. Vagy nem jól tudom? De miért nem készített róla fényképeket az orvos, ha tudta, hogy mihez kell a lánynak? És miért változtatta meg a Doki a vallomását a bíróságon? Miért pont csak azt a színt (sárga) hagyta ki a vallomásából, amiből a régebbi sérülésre lehet következtetni? Nem gyanús a dolog? Ráadásul a saját nőgyógyásza volt, nem? Mintha a lány ügyvédjének a tanácsára változtatott volna a vallomásán. Tényleg, miért a combjának az első részén voltak a sérülések? Te nem a lány derekát vagy csípőjét fogod meg ha hátulról ... ? :) Az orvosszakértői vélemény mit állapított meg, ami a rendőrök bűnösségét bizonyítja? (De ugye most nem a lány vagy az ügyvédje által felbérelt szakértő véleményére gondolsz? Mert az egy kicsit érdekes volna.) Most őszintén, egy pszichológus, hogy tudja megállapítani, hogy xy erőszakolta meg vagy yx? És azt miből állapítja meg utólag, hogy melyik évben, hónapban, napon vagy órában erőszakolták meg? Ha már megerőszakolták előtte valamikor az élete során, akkor produkálhatja azokat a tüneteket, amiből egy pszichológus következtethet arra, hogy megtörtént vele az erőszak. És volt valami olyan infó, hogy vele már történt korábban erőszak. A hemogenetikai szakértői vélemény (Ez a DNS?) nem arról szólt, hogy nem találtak a rendőrök ruháin a lánytól, és a lány ruháin sem a rendőröktől nyomokat, viszont másoktól igen?
Tanúvallomásokat, amik a sértett vallomását alátámasztják?? Na ez viszont valahogy eddig elkerülte a figyelmemet. Voltak olyan tanúk, akik látták, vagy ki mit látott, amiből egyértelműen megállapítható, hogy megtörtént az, amit a lány állít? Mert amiről én tudtam eddig, az a buszsofőrök, akik nem láttak magára hagyott autót a buszmegállóban, mint ahogy azt a lány elmondta, meg valami teherautó sofőrje, aki meg látott két rendőrt egy kis autót igazoltatni, mikor a rendőrautó elment a Múzeum elől (Mert erre az időpontra mondták, hogy ekkor vitték el.).
"És más esetekben a vádlottak ellentmondó vallomásait is a terhükre értékelik."
De hiába értékelik a terhükre, ha a többi bizonyíték kizárja azt, hogy megtörténhetett az erőszak. Most tényleg, hogy lehet valakit 6 perc 05:21-05:27) alatt elvinni valahová, megerőszakolni, visszavinni az autójához, és utána még a Múzeumtól majdnem a Duna Plázáig elkísérni, ami kb. 6 km?
És a lány ellentmondásai? Mert azok is voltak, ha jól tudom. (pld. szétvágta a bugyit és a melltartót, meg kidobta, aztán mégis egyben adta le) Pedig ő sértett (tanú) és neki igazmondási kötelezettsége van.

A nyomozási anyag tartalmaz látleletet (a sértett combján friss, ujjnyomatok okozta bevérzéseket találtak), orvosszakértői véleményt, pszichológus szakértői véleményt, hemogenetikai szakértői véleményt, tanúvallomásokat, amik a sértett vallomását alátámasztják. És más esetekben a vádlottak ellentmondó vallomásait is a terhükre értékelik. Az eredmények csak azt mutatják, hogy ezeket ebben az ügyben nem vették figyelembe.  

"...de az is biztos, hogy kevesebb terhelő bizonyítékkal is ülnek elítéltek a börtönökben. Igaz, nem rendőrök."

??

Milyen terhelő bizonyítékok szólnak a rendőrök ellen?

Le tudnád ide írni? Vagy legalább, csak egy olyan bizonyítékot említsél már meg, ami azt bizonyítja, hogy megtörtént az amit a lány állít. De akkor miért mentették fel őket bűncselekmény hiányában? És ha te ismersz ilyen bizonyítékokat, akkor miért nem osztottad meg a hatóságokkal, vagy a lány ügyvédjével? Mert az eredmények azt mutatják, hogy ő nem tudott egy ilyen bizonyítékot sem felmutatni.

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • Nincs engedélyezett HTML jelölő
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.

További információ a formázási lehetőségekről

Ezen űrlap beküldése a Mollom adatvédelmi irányelveinek elfogadását jelenti.